A kút, környezetével együtt a városi ember természethez fűződő viszonyát szimbolizálja. A gémeskút egykoron része volt a mindennapi élet körforgásának. Az akkoriak még sokkal nagyobb harmóniában éltek környezetükkel, a természettel. Ismerték, érezték minden apró rezdülését, búját, s baját. De azóta valami megváltozott… Megszakadt ez a harmonikus viszony, egyre kevésbé értjük működését, s egyre kevésbé ismerjük fel jelzéseit, kétségbeesett figyelmeztetését. A mind gyakoribb időjárási anomáliákat félreértelmezve, azokat egyfajta „támadásnak” véljük, mintha a természet direkt ki akarna szúrni velünk. Azonban fejcsóválva továbbra is erőből „politizálunk”… Még magasabb gátakat emelünk, a tiszta vízért még mélyebb kutakat fúrunk, s műanyag palackba zárva hordozzuk magunkkal. Ha így folytatjuk, a víz többé már nem a földből vétetik, hanem PET palackból!